Történt úgy negyven évvel ezelőtt, egyik első klubkiállításunkon, hogy jónéhány kérdőjellel a fejemben álltam a ring szélén a fiatal kanok eredményhirdetése utàn. Ezt látva Jim Nolan skót bírónk -aki nagy örömömre megtisztelt és elfogadta a meghívásomat- segítségemre sietett: - Zoltán, egy fiatal kutya esetében mèg jelentősebb szerepe van a fajtàra jellemző fejformának, kiváló tekintetnek, hisz amíg a test idővel sokat fejlődik, erősödik, vàltozik, addig egy kevésbè szèp tekintet sosem lesz már igazàn jó. Egy fiatalkori durva fej soha nem lesz megragadó, nemes forma!

Igen.

Egyre kevesebben tudjàk és veszik figyelembe- úgy tenyésztők, mint bírók- hogy egy labradornak a szépsège a fejénél kezdődik, s ha ott baj van, az egész kutyàval baj van.

A labrador kiváló természete és képességei ott koncentrálódnak a gyönyörű metszésű, elegáns, nemes -a feketèk esetében arisztokratikus- fejformában és abban a meleg, barátságos, rendkívül intelligens tekintetben, melynek ereje a lelkemig kell, hogy elérjen. Ekkor érzem, hogy Valaki- A fajta egy kimagasló egyede néz rám!

Manapság se szeri se szàma a durva, burkolt fejeknek, a rendkívül rossz -szúrós, barátságtalan, bamba, intelligenciàt nélkülöző tekinteteknek. Milyen jó, hogy Jim Nolannek már nem kell őket bírálnia. Nagyon szomorú lenne.

Lorna Countess Howe írja egy könyvében: A labrador legfontosabb jellemvonásai; A fejforma, a tekintet, a szőrzet és a farok.

Tenyésztőként kötelességünk ezt a gondolatot mèlyen a tudatunkba vésnünk, és eszerint cselekednünk!

*********************************************

https://www.facebook.com/midnightsunlabradorkennel

TikTok-on: @midnightsunlabrador

Instagramon:@midnight_sun_labrador_kennel

Tenyésztőként számomra az a legfontosabb, hogy minden egyes párosítással javítsam a saját állományomat. Nem „csak" kiskutyákat szeretnék a világnak adni, hogy többen legyünk, hanem jobb, szebb, harmonikusabb, a fajta értékeit hitelesen képviselő Labradorokat. Minden egyes párosítást tudatosan tervezek meg: nem a kényelem, nem a közelség, és nem is az aktuális trendek vezérelnek. Hanem az a cél, hogy megtaláljam azt a kant és szukát, akik valóban illenek egymáshoz – és együtt valami többet, valami jobbat hoznak létre.

Tenyészetemben fenntartok nem egy olyan kant és szukát is, akiket évekkel ezelőtt levizsgáztattam és megszűrettem, de még nem találtam meg a párjukat, azokat a kutyákat, akihez igazán passzolnak. Mert a célom nem az, hogy sok kiskutyát eladjak, hanem, hogy Jó kutyákat tenyésszek. Kérdezheti valaki, hogy mi a jó kutya? Hosszan lehetne és kellene is erről írni, de röviden : a fajta sztenderdhez minél közelebb álló kutya. A nálam lévő tenyészkutyákat folyamatosan figyelem, hogy fejlődnek, hogy változnak s ezen tapasztalatok alapján hozok döntést párosításkor.

Minden almomból kiválasztok és felnevelek egy-két kölyköt, hogy lássam, mi lesz belőlük. Ez az értelme az egésznek. Utódellenőrzés ! Megvan-e bennük az a bizonyos „plusz"? A küllem, a temperamentum, az az extra, amitől úgy érzem: igen, ő lehet a következő, akivel érdemes továbbépíteni a Midnight Sun tenyészet jövőjét.

Kétségtelen, hogy egyszerűbb lenne kihelyezni egy-egy kutyát, vagy csak időnként visszanézni az eladott egyedeket. Mégis, az a mindennapi kapcsolat, amit a nálam maradó kölykökkel megélek, olyan lehetőséget nyújt az utódellenőrzésre, amit más módon nem lehet helyettesíteni. Lehetővé teszi, hogy a kutya fejlődését és karakterének alakulását napról napra nyomon kövessem – ez a fajta közvetlen tapasztalás pótolhatatlan!

Igen, sajnos az is előfordul, hogy csalódnom kell – még ha nehéz is ezzel szembenézni. Olyankor, ha úgy érzem, az adott egyed nem hozza azt, amit szeretnék látni, bármennyire is kötődöm hozzá, el kell engednem. Ez sosem könnyű, de a minőség iránti elkötelezettségem ezt is megköveteli.

Szerencsére – mert a tenyésztéshez bizony szerencse is kell, nem is kevés – Elvis és Dana párosításából most több olyan kölyök is született, akikben benne van mindaz, amit keresek. Küllemben, temperamentumban, kisugárzásban is hozzák azt a szintet, amire vágytam. Most sem volt könnyű a döntés hisz több kiemelkedő kiskutya volt az alomban, de úgy érzem, sikerült megtalálnom azt az egyedet, akivel érdemes lesz tovább haladni. Az út persze még hosszú, sok mérföldkő vár ránk – de az első lépést már megtettük. Köszönöm azoknak, akik figyelnek, hogy velem tartotok ezen az úton – a kihívásokkal, tanulással, döntésekkel és örömökkel együtt. Mert minden alom egy új remény..

***********

Friss tartalmakért megtalál bennunket Facebookon: https://www.facebook.com/midnightsunlabradorkennel

TikTok-on: @midnightsunlabrador

Instagramon:@midnight_sun_labrador_kennel

Az utóbbi időben egyre jobban elterjedt az interneten a különböző fajtával foglalkozó csoportokban, hogy a labradorokat amerikai vagy angol, illetve show vagy munkavonalas típusokként jellemzik pusztán küllemi és temperamentumbeli tulajdonságaik alapján. Ez azonban nagyon félrevezető, különösen a hazai állomány tekintetében.

Az igaz, hogy a labradorok tenyésztésében beszélhetünk Field Trial, azaz munkavonalú és Show vonalú kutyákról. Azonban egy labrador csak akkor tekinthető munkavonalúnak, ha származási lapján három generáción belül legalább egy Field Trial Champion ős szerepel mind az apai, mind az anyai ágon. Ha egy kutya pedigree-jében nem található FT Champion ős, akkor a munkavonal erőltreljesen megkérdőjelezhető.

Magyarországon a valódi munkavonalú labradorok aránya rendkívül alacsony, mindössze a teljes állomány körülbelül 1%-át teszik ki. A hazai labradorok többsége különböző minőségű show vonalú kutya.

Tévhit, hogy ha egy labradornak vékony a csontozata, keskeny a mellkasa, kicsi a feje, vagy nincs meg a megfelelő dupla szőrzete, akkor munkavonalúnak tekinthető. A dupla szőrzet a fajta egyik alapvető sajátossága, amely lehetővé teszi, hogy a kutya zord, hideg körülmények között is hatékonyan dolgozzon. Ez a tulajdonság éppúgy elvárás a munkavonalú kutyáknál, mint a show vonalnál. A fajta egyik jellegzetességéhez, a vidrafarokhoz is ez a szőrzettípus járul hozzá. A túl könnyű csontozat és gyenge testfelépítés a Field Trial kutyáknál sem kívánatos. Egy labradornak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy például egy nehéz baknyulat be tudjon hozni. Azok a kutyák, amelyek vékony csontozattal, könnyű fejjel, hosszú és vékony farokkal, gyenge szőrzettel és felépítéssel rendelkeznek, egyszerűen gyenge minőségűek – semmi közük a valódi munkavonalú, Field Trial labradorokhoz. A temperamentum tekintetében is ugyanez mondható el. Attól, hogy egy kutya állandóan pörög, izgága és nem tud a gazdája mellett megnyugodni, még nem válik munkavonalú kutyává. A jó labrador egyik legfontosabb jellemzője a kiegyensúlyozottság. A valódi munkavonalú tenyésztők arra törekednek, hogy olyan kutyákat tenyésszenek, amelyek egyszerre a legnyugodtabbak, ami által a legkoncentráltabbak képesek lenni- és a leggyorsabbak. Egy kiváló Field Trial kutya képes teljes nyugalomban, rezzenéstelenül, nyüsszögés nélkül várni a feladatára, amikor pedig eljön az idő, maximális koncentrációval és gyorsasággal hajtja végre azt.

Show és munkavonal vonatkozásban megkerülhetetlen, hogy ejtsünk néhány szót a fajta történetéről. A labradorok eredetileg munkakutyák voltak, ennek megfelelően a munkaképességük volt a legfontosabb tenyésztési szempont. A II. Világháború utáni években Angliában fokozatosan elkezdődött a küllemre is nagyobb hangsúlyt fektető tenyésztés, amelynek eredményeként kialakultak a mai értelemben vett Show labradorok. Az Egyesült Államokba eleinte kizárólag a munkavonalú kutyák kerültek, de jellemzően azt is megpróbálták továbbfejleszteni, például olyan kutyákat tenyészteni, amelyek nagyobb távolságot, akár egy kilométert is képesen egyenesen előrefutni. Ugyanakkor a küllem tekintetében ezek a munkavonalú labradorok nem tértek el az angol Field Trial kutyáktól.

Az 1970-es és 1980-as évekre a fajta népszerűsége megnőtt, és már nemcsak vadászkutyaként, hanem családi és társasági kutyaként is elterjedt. A fajta emberközpontúsága hozzájárult ahhoz, hogy kiváló társkutyává váljanak. Idővel az amerikai tenyésztők is elkezdték importálni az angol Show labradorokat, és – ahogyan más fajtáknál is jellemző – saját ízlésük szerint alakították a típust. Hasonló jelenség figyelhető meg például az amerikai cocker spániel, a szetterek vagy az akita esetében is. Amikor az amerikai tenyésztők elkezdték importálni a Show labradorokat, úgy gondolták, hogy ha a cél az, hogy a Field Trial kutyákhoz képest kissé robusztusabb, tömegesebb testfelépítésű labradorokat tenyésszenek, akkor ezt a tendenciát még tovább vihetik az amerikai ízlésvilág szerint. Így alakultak ki azok a rendkívül erős csontozatú, gyakran alacsonyabb és túlságosan tömeges ún. Overdone kutyák, amelyeket ma amerikai Show labradorokként ismerünk. Jellemző rájuk a nagyon széles, erős, olykor burkolt fej ami azonban szembe megy a labrador egyik legfontosabb értékmérő tulajdonságával- Az értelmet és melegséget, kedvességet sugárzó tekintettel, és szép metszésű, elegáns fejjel.

A Show labradorok elterjedésével párhuzamosan megjelent egy másik tenyésztési irány is, amely a kettős célú, úgynevezett *dual purpose* labradorokat célozta meg. Ezek a kutyák valamivel erőteljesebb testfelépítéssel, kiváló, dupla szőrzettel és erősebb csontozattal rendelkeznek, mint a Field Trial vonalú egyedek, miközben munkaképességük közel azonos marad. A cél az volt, hogy a méret és testtömeg miatti sebességcsökkenés ellenére minden más vadászképességük, így a vadmegtaláló ösztönük – legalább olyan jó maradjon, mint a Field Trial kutyáké. Sok Show tenyésztő időről időre beépít Field Trial kutyákata tenyésztésbe, hogy megőrizze és továbbfejlessze a labradorok vadmegtaláló /vadászatra való alkalmasságbéli adottságait.

Az elmúlt 40 év tapasztalata alapján, amióta labradorokkal foglalkozom, úgy gondolom, hogy a Show vonalba tartozó kutyák többsége is kiváló vadmegtaláló képességgel rendelkezik. Társas vadászatokon ezek a kutyák is kiváló teljesítményt nyújtanak. A Field Trial kutyák egyértelmű előnye a gyors, stílusos mozgásuk a vadászat során, ami látványosabb lehet, mint a Show vonalból származó kutyáké. Életem során számos versenyen vettem részt, többek között olyanokon is, ahol a kacsavadászat volt a középpontban. Ott világosan kiderült, hogy amikor a terepviszonyok nem kedveznek a nagy sebességű, nyílt területen való vágtázásnak – amelyhez egyes elméletek szerint a gyorsaság fokozása érdekében akár whippet vért is bevihettek a labradorok tenyésztésébe –, akkor a vadászkutyák teljesítménye kiegyenlítettebbé válik. Egy robusztusabb, nagyobb izomtömeggel rendelkező labrador ugyanis gyorsabban úszik, és könnyebben tör át nádasokon vagy nehezebb terepeken, szemben a finomabb felépítésű kutyákkal. Így bizonyos körülmények között, /nehéz terepviszonyok, vizes, nádas terep/ a Show vonalú /még inkább a Dual Purpose/ kutyák ugyanolyan értékű vadászmunkát tudnak végezni, mint a Field Trial kutyák.

Tenyésztőként számomra is ez a legfontosabb cél: olyan kutyákat tenyészteni, amelyek kiváló küllemmel, jó szőrzettel és megfelelő fizikummal rendelkeznek, miközben megőrzik azt a munkakészséget és temperamentumot, amit a fajtától elvárhatunk.

A speciális igényeken túl, lásd. field trial, gombakereső, terápiás/segítőkutya a fajtával szemben általánosan megfogalmazható és elvárható igény vonalaktól fuggetlenul, hogy kiváló társasági/családi kutya legyen.

A labradorok híresek a kiváló apportkészségükről, és ez nem csupán a vadászati munkában való használhatóságukra utal, hanem arra is, hogy mennyire fontos számukra, hogy a gazdájuk kedvébe járjanak. Ez a viselkedésük a 'Will to Please', azaz a ”Mit tehetek érted?”, a megfelelni akarás tökéletes példája, ami az egyik legfontosabb értékmérő tulajdonságuk. A labrador nem jutalomfalatért dolgozik, hanem azért, hogy boldoggá tegye a gazdáját. Számukra ez a legfontosabb motiváció. Ez a sajátosság teszi őket olyan különlegessé.

A videóban Mia, Ginny és Jimmy látható gyakorlás közben.

Mind a hárman importált kutyák, Ginny /Peters Gang Galway Girl/ és Jimmy/Passion of my Life Galaxy/ Lengyelországból érkeztek, Mia /LabriJul Kamija/ pedig Oroszországból. Oromunkre mind a három kutyának kiválóak az egészségugyi szűréseik, és rontgen eredményeik is. A tenyésztésbe vonáshoz azonban még szukséguk van részt venni egy tenyészszemlén és egy képességvizsgán is. A tenyészszemlén kullembíró által osztályozásra kerul minden kutya és eldől, hogy nem tenyészthető, tenyészthető vagy tenyésztésre javasolt minősítést kap, a képességvizsgán minden labradornak három feladatot kell hibátlanul végrehajtani: Vízből behozni egy apporttárgyat, Lovés kozben behozni az apporttárgyat valamint megkeresni egy vadat terepen/kacsa,nyúl/. Ha a három feladat kozul nem tudja valamelyiket végrehajtani, a vizsgán megbukik.

***********

Friss tartalmakért megtalál bennunket Facebookon: https://www.facebook.com/midnightsunlabradorkennel

TikTok-on: @midnightsunlabrador

Instagramon:@midnight_sun_labrador_kennel

Izgalmas, új fejezet a tenyészetünk életében!

Nemrég egy különleges fiatal szukával bővült a csapatunk, akit Oroszországból importáltunk. Mia, (LabriJul Kamiya) kiemelkedő genetikával rendelkezik, amely nagy reményekre ad okot a jövőt illetően.

2019-ben mikor bírálat közben személyesen megismerkedhettem Bravo Messivel, nem volt kérdès számomra, hogy ő az Európagyőztes kan. Mikor később kiderült, hogy Fiatal Európagyőztesnek a Messi fiát választottam, azonnal éreztem, hogy ez egy igen értékes genetikai vonal. Így, mikor módunkban állt Messi alomtestvérének, Bombastic Ferrarinak (West Sib Story Aidaho x Lab’SPB Rendez Vous) az unokàjàt megvenni, örömmel ragadtuk meg a lehetőséget.

Köszönjük a LabriJul kennel tenyésztőjének, Yulia Mamontova -nak, hogy megkaphattuk őt!