Angol vagy amerikai típusú, Show vagy munkavonalas labrador?

Az utóbbi időben egyre jobban elterjedt az interneten a különböző fajtával foglalkozó csoportokban, hogy a labradorokat amerikai vagy angol, illetve show vagy munkavonalas típusokként jellemzik pusztán küllemi és temperamentumbeli tulajdonságaik alapján. Ez azonban nagyon félrevezető, különösen a hazai állomány tekintetében.

Az igaz, hogy a labradorok tenyésztésében beszélhetünk Field Trial, azaz munkavonalú és Show vonalú kutyákról. Azonban egy labrador csak akkor tekinthető munkavonalúnak, ha származási lapján három generáción belül legalább egy Field Trial Champion ős szerepel mind az apai, mind az anyai ágon. Ha egy kutya pedigree-jében nem található FT Champion ős, akkor a munkavonal erőltreljesen megkérdőjelezhető.

Magyarországon a valódi munkavonalú labradorok aránya rendkívül alacsony, mindössze a teljes állomány körülbelül 1%-át teszik ki. A hazai labradorok többsége különböző minőségű show vonalú kutya.

Tévhit, hogy ha egy labradornak vékony a csontozata, keskeny a mellkasa, kicsi a feje, vagy nincs meg a megfelelő dupla szőrzete, akkor munkavonalúnak tekinthető. A dupla szőrzet a fajta egyik alapvető sajátossága, amely lehetővé teszi, hogy a kutya zord, hideg körülmények között is hatékonyan dolgozzon. Ez a tulajdonság éppúgy elvárás a munkavonalú kutyáknál, mint a show vonalnál. A fajta egyik jellegzetességéhez, a vidrafarokhoz is ez a szőrzettípus járul hozzá. A túl könnyű csontozat és gyenge testfelépítés a Field Trial kutyáknál sem kívánatos. Egy labradornak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy például egy nehéz baknyulat be tudjon hozni. Azok a kutyák, amelyek vékony csontozattal, könnyű fejjel, hosszú és vékony farokkal, gyenge szőrzettel és felépítéssel rendelkeznek, egyszerűen gyenge minőségűek – semmi közük a valódi munkavonalú, Field Trial labradorokhoz. A temperamentum tekintetében is ugyanez mondható el. Attól, hogy egy kutya állandóan pörög, izgága és nem tud a gazdája mellett megnyugodni, még nem válik munkavonalú kutyává. A jó labrador egyik legfontosabb jellemzője a kiegyensúlyozottság. A valódi munkavonalú tenyésztők arra törekednek, hogy olyan kutyákat tenyésszenek, amelyek egyszerre a legnyugodtabbak, ami által a legkoncentráltabbak képesek lenni- és a leggyorsabbak. Egy kiváló Field Trial kutya képes teljes nyugalomban, rezzenéstelenül, nyüsszögés nélkül várni a feladatára, amikor pedig eljön az idő, maximális koncentrációval és gyorsasággal hajtja végre azt.

Show és munkavonal vonatkozásban megkerülhetetlen, hogy ejtsünk néhány szót a fajta történetéről. A labradorok eredetileg munkakutyák voltak, ennek megfelelően a munkaképességük volt a legfontosabb tenyésztési szempont. A II. Világháború utáni években Angliában fokozatosan elkezdődött a küllemre is nagyobb hangsúlyt fektető tenyésztés, amelynek eredményeként kialakultak a mai értelemben vett Show labradorok. Az Egyesült Államokba eleinte kizárólag a munkavonalú kutyák kerültek, de jellemzően azt is megpróbálták továbbfejleszteni, például olyan kutyákat tenyészteni, amelyek nagyobb távolságot, akár egy kilométert is képesen egyenesen előrefutni. Ugyanakkor a küllem tekintetében ezek a munkavonalú labradorok nem tértek el az angol Field Trial kutyáktól.

Az 1970-es és 1980-as évekre a fajta népszerűsége megnőtt, és már nemcsak vadászkutyaként, hanem családi és társasági kutyaként is elterjedt. A fajta emberközpontúsága hozzájárult ahhoz, hogy kiváló társkutyává váljanak. Idővel az amerikai tenyésztők is elkezdték importálni az angol Show labradorokat, és – ahogyan más fajtáknál is jellemző – saját ízlésük szerint alakították a típust. Hasonló jelenség figyelhető meg például az amerikai cocker spániel, a szetterek vagy az akita esetében is. Amikor az amerikai tenyésztők elkezdték importálni a Show labradorokat, úgy gondolták, hogy ha a cél az, hogy a Field Trial kutyákhoz képest kissé robusztusabb, tömegesebb testfelépítésű labradorokat tenyésszenek, akkor ezt a tendenciát még tovább vihetik az amerikai ízlésvilág szerint. Így alakultak ki azok a rendkívül erős csontozatú, gyakran alacsonyabb és túlságosan tömeges ún. Overdone kutyák, amelyeket ma amerikai Show labradorokként ismerünk. Jellemző rájuk a nagyon széles, erős, olykor burkolt fej ami azonban szembe megy a labrador egyik legfontosabb értékmérő tulajdonságával- Az értelmet és melegséget, kedvességet sugárzó tekintettel, és szép metszésű, elegáns fejjel.

A Show labradorok elterjedésével párhuzamosan megjelent egy másik tenyésztési irány is, amely a kettős célú, úgynevezett *dual purpose* labradorokat célozta meg. Ezek a kutyák valamivel erőteljesebb testfelépítéssel, kiváló, dupla szőrzettel és erősebb csontozattal rendelkeznek, mint a Field Trial vonalú egyedek, miközben munkaképességük közel azonos marad. A cél az volt, hogy a méret és testtömeg miatti sebességcsökkenés ellenére minden más vadászképességük, így a vadmegtaláló ösztönük – legalább olyan jó maradjon, mint a Field Trial kutyáké. Sok Show tenyésztő időről időre beépít Field Trial kutyákata tenyésztésbe, hogy megőrizze és továbbfejlessze a labradorok vadmegtaláló /vadászatra való alkalmasságbéli adottságait.

Az elmúlt 40 év tapasztalata alapján, amióta labradorokkal foglalkozom, úgy gondolom, hogy a Show vonalba tartozó kutyák többsége is kiváló vadmegtaláló képességgel rendelkezik. Társas vadászatokon ezek a kutyák is kiváló teljesítményt nyújtanak. A Field Trial kutyák egyértelmű előnye a gyors, stílusos mozgásuk a vadászat során, ami látványosabb lehet, mint a Show vonalból származó kutyáké. Életem során számos versenyen vettem részt, többek között olyanokon is, ahol a kacsavadászat volt a középpontban. Ott világosan kiderült, hogy amikor a terepviszonyok nem kedveznek a nagy sebességű, nyílt területen való vágtázásnak – amelyhez egyes elméletek szerint a gyorsaság fokozása érdekében akár whippet vért is bevihettek a labradorok tenyésztésébe –, akkor a vadászkutyák teljesítménye kiegyenlítettebbé válik. Egy robusztusabb, nagyobb izomtömeggel rendelkező labrador ugyanis gyorsabban úszik, és könnyebben tör át nádasokon vagy nehezebb terepeken, szemben a finomabb felépítésű kutyákkal. Így bizonyos körülmények között, /nehéz terepviszonyok, vizes, nádas terep/ a Show vonalú /még inkább a Dual Purpose/ kutyák ugyanolyan értékű vadászmunkát tudnak végezni, mint a Field Trial kutyák.

Tenyésztőként számomra is ez a legfontosabb cél: olyan kutyákat tenyészteni, amelyek kiváló küllemmel, jó szőrzettel és megfelelő fizikummal rendelkeznek, miközben megőrzik azt a munkakészséget és temperamentumot, amit a fajtától elvárhatunk.

A speciális igényeken túl, lásd. field trial, gombakereső, terápiás/segítőkutya a fajtával szemben általánosan megfogalmazható és elvárható igény vonalaktól fuggetlenul, hogy kiváló társasági/családi kutya legyen.