Minden út sok feltöltődést ad, egy újabb lendületet a tenyésztésben. Nekem erre a lendületvételre mindig is szükségem volt és most is van. Nem olyan egyszerű tenyészteni, mint ahogy azt sokan gondolják. Nekem a Labarador egy szerelem, s ahogy az emberi kapcsolatokban is, úgy itt is, ez egy nehéz út, ahol időről-időre szükség van megújulásra, új gondolatokra, élményekre, olyan történésekre, amelyek inspirálnak!
Egy Finn út egy Speciality kiállítás látogatása, a lehető legjobb inspirációk egyike!!! A régi barátok, ismerősök, mind mosolyogva, kedvesen fogadnak, s jól eső érzés beszélgetni, megosztani az elmúlt időszak történéseit. A Bírók egyike régi cimbora, Sergio, akivel majd oly régi a kapcsolatom, mint az Éjféli Nap országával.
Szerencsére hasonlóan látjuk a fajtát, hasonlóan ítéljük meg az egyedeket, s ugyanazon gondok mentén aggódunk a fajta jövőjéért!!! ( Sajnos van miért!!! Erről, majd egy másik cikkemben! ) Sokat nevetünk régi sztorikon, nemritkán magunkon, mi mindent megcsináltunk anno….! Ismét óriási élmény volt ez a két nap ott északon!
A Kiállítás kutyáit látva, voltam már egyedeit tekintve erősebb, színvonalasabb kiállításon is, de könnyű nekem, hisz akkor a finn tenyésztés aranykorában, a világ legszínvonalasabb kiállításait rendezték sorozatban. Angol bírók gyakran mérik a kiállítás színvonalat ahhoz, hogy találnak-e olyan kutyát, amit szívesen hazavinnének. Nos, talán akadt volna egy-kettő itt is, de több semmiképp. Ugyanakkor mindig jó látni, hogy egyes vonalakból mi születik, a kanok hogy örökítenek.
Barátommal, Lantos Szabolccsal több, mint 4500 km-t tettünk meg! Köszönöm neki, hogy elviselt, s részt vállalt a vezetésből!
Jó mulatság, férfimunka volt!
