Bemutatkozunk - Midnight Sun Labrador Kennel

Kiss Zoltán tenyésztő Kiss Zoltán tenyésztő
1983.06.06-án született meg első labradorom ;Balatonnagybereki Csufi – Dolly.

Valahogy a nyár végén jutottam hozzá, miután Édesanyámmal átvonatoztuk az egész országot (Kazincbarcika – Balatonfenyves)

Történetem ugyanakkor már előző évben elindult, amikor elkezdtem kutyát keresni magamnak. Egy 3 szintes bérház 2. emeletén laktunk, csodálatos parkos környezetben, s mindig volt valamilyen állatom ( hörcsög , halak stb. ) Tizenhat évesen találtam ki, hogy kutyát szeretnék. Anyai nagyszüleimnél mindig foglalkozhattam Csulival, aki szabad életű kutya volt, és számos alkalommal haza is kísért. De hiába volt jó cimborám, nem élt velem, nem volt az enyém.

Akkoriban a Német juhász volt a legnépszerűbb fajta. Természetesen nekem is nagyon tetszett, de mivel szinte mindenkinek ilyen kutyája volt, nem szerettem volna ezt a fajtát. Kutyás barátok és internet híján ahhoz, hogy legyen némi fogalmam az érdekesebb fajtákról, a városi könyvtár olvasótermét látogattam.

A Búvárzsebkönyv sorozat „Kutya” című könyvecskéje akadt először a kezembe. Mint írtam a legnépszerűbb fajtát nem akartam, de valami hasonlót igen: közép méretű, közép hosszú szőrű kutyát. Tetszett akkoriban a Berni pásztor, az Újfundlandi, a Rottweiler is, de a szőrhossz, a méret, illetve utóbbi esetben az őrző-védő temperamentum miatt végül nem rájuk esett a választásom.

Találtam viszont két – számomra – teljesen ismeretlen fajtát: a Golden és a Labrador Retrievert. Aki forgatta a Búvár zsebkönyveket, az bizonyára emlékszik a könyvekben található képekre is, amik nem fotográfiák, hanem grafikák voltak. A rajzok szépsége -sok más dolog mellett az is, hogy nagyobb teret engednek az olvasó fantáziájának.

A könyvecske rajzai persze nem sok különbséget láttattak a két fajta között; a Labradornak közel olyan hosszú szőre volt, mint a Goldennek. Később persze, amikor felfedeztem a Nemzetközi Kutya Enciklopédiát, rájöttem a rajz gyengeségeire. Itt már fotón láthattam egy gyönyörű Labradort, és a képről sugárzó nemesség kiegészülve mindazzal, amit ezekről a kutyákról olvastam, a fajta rajongójává tett.

Akkoriban még volt idő postai úton leveleket küldeni, így írtam is egyet a „ A Kutya„ című újság szerkesztőségének. Hetekig vártam válaszukat, melyben a fajta komoly tenyésztőjének a Balatonnagybereki ÁG-ot jelölték meg.

Időközben hirdetésben olvastam, hogy Budán is van egy alom, nem messze a MEOE akkori székházától, a Fadrusz utcában. Megnéztem őket, de mivel nem volt nálam elegendő pénzt (5000 Ft), lemaradtam az utolsó kölyökről.

Ma már tudom, milyen szerencsém volt, hogy nem abból az alomból került ki az első Labradorom. Erről, majd máskor még írok bővebben. Megvásároltam viszont az első kutyámat Balatonfenyvesen.

Mikor megérkeztünk az Állami Gazdaság vadászkutya telepére házőrzőként fogadott egy fekete kan, a kölykök apja. Ő volt az angol import FieldTrial kutya, Michael of Pinehawk, akit – ahogyan figyelmeztettek- még simogatni sem volt szabad, nehogy megkapjon. Elég megdöbbentő élmény visszagondolni erre, főleg mai ismereteim birtokában! Akkor persze még vajmi keveset tudtam a fajtáról...

A zárt kertben két alomnyi kölyökkutya is volt, és ismeretek híján a választást Szénási Jánosra bíztam. Ő tartotta és képezte a kutyákat, így gondoltam, ki tudja választani az igényeimnek megfelelő kölyköt. János az egyik menekülő kislányt kapta el, így lett az első Labradorom Balatonnagybereki Csufi, azaz Dolly.

Dolly 12 évet élt velünk. Életem legmeghatározóbb kutyás élménye a mai napig. Rajta s vele tanultam meg kutyázni. Sok mindent elrontottam - ahogy kell – és rengeteget tanultam Dollytól, ahogy illik. Kimagaslóan intelligens, okos kutya volt. FieldTrial ősei ellenére a vágta helyett inkább az ügetést preferálta, viszont mindent megtanult, mindent megcsinált, amit megtanítottam neki, és szenzációs orra volt. Később, mikor már vadászatokra jártam vele, többször előfordult, hogy vadmegtaláló képességének, és szaglásának köszönhetően még a nagybecsű vizslákat megszégyenítette!

Rengeteg időt töltöttünk együtt. 2 évesen 1985-ben, 6 nappal a munkavizsga vizsga előtt látott először vadat, s e rövid gyakorlás ellenére kimagasló pontszámmal munkavizsgázott Szerencsen az Állami Gazdaságok Országos vadászkutya versenyén.

Első fedeztetése a Habsburg ház merániai ágához tartozó Gróf Merán János arisztokrata tulajdonában álló, osztrák kutyával volt. Meghatározó és maradandó élmény volt számomra megismerni egy igazi arisztokratát, családjával, történelmével és magatartásával együtt. Ezt is Dollynak köszönhettem.

Mivel ekkortájt a Sajó völgyében éltem, a kölykök első kennelemben, a Sajóvölgyi tenyészetben láttak napvilágot. Első almom minden kölykét el tudtam adni, fogalmam sincs, hogy hogyan... A kölykök árából Édesanyámnak egy automata mosógépet vettem, én pedig elutaztam Angliába - hova máshova -hogy megnézzem azt az országot, ahonnan származott csodálatos Dollym.

Következő, és egyben első Show vonalú kutyám a Finnországból érkező Wanda volt. Finnország, és az ott látottak ihlették aztán a Midnight Sun kennel nevemet.

Ekkor már debreceni diák voltam az Agráron, ahol a hallgatók közül egyedül én tartottam kutyát az egyetem terültén. Hálás köszönetem ezért (is) Dr Pethő Feri bácsinak a Kertészeti Tanszék vezetőjének. Ő volt az az ember, aki kiállásával, karakterével Merán Grófra emlékeztetett. Wanda története sem átlagos, egyszer majd arra is sort kerítek.

Kutyás fejlődésem két országhoz, Finnországhoz és Belgiumhoz kötődik. Kovács Lilja Éva az a hölgy, aki Magyarországra Szerelmesedett s ide költözött csodálatos kutyáival. Balástyán, ahol laktak, láttam életemben először világszínvonalú Labrador egyedeket. Ma már tudom, amit akkor még csak sejtettem, hogy Hirsipirtin Gaston egy kimagasló minőségű kan volt, és bárhol a világon megállta volna a helyét. Akkoriban a Finn tenyésztés a világszínvonalat jelentette.

Ezt az Arany Kort, és az akkori szuper tenyésztői csapatot volt szerencsém személyesen ismerni. Tőlük tanulhattam meg minden apróságot, amit a mai „tenyésztők” nem is értenek és nem is tudják a fajta ezen csodáit. ( Erről is fogok írni, hisz a ma oly gyakori hibás fajtakép ebben gyökerezik, ennek köszönhető. ) Meg szeretném említeni a Hirsipirtin kutyákat, valamint első show kutyámat, Wandát tenyésztő Ritva Tervo-t is.

A másik meghatározó ország Belgium, valamint az ott élő Verrees család: Jef és Mariette Verrees ( of Lucifers Delight kennel). Megismerkedésünk története külön írást igényel, így most csak a lényeget fogalmazom meg : Noha 2 éves labradorozás után már munkavizsgát tettem életem első kutyájával, Jef segített hozzá, hogy megismerkedjem a FieldTrial világával. Bíróként vitt magával, ahová csak tudott, mindig megadta, mikor hol fog bírálni, így a felé tervezett útjaimat ezek az időpontok határozták meg.

Én pedig csak mentem, mentem és tanultam.

A másik óriási dolog, amit neki köszönhetek, hogy végigutaztam vele és Mariette feleségével Anglia legfontosabb kenneleit, kiállításait. Óriási élmény volt. Hatalmas pótolhatatlan ismeretanyagra tettem szert, valamint a sok utazásból ismertségekre is.

Hazai kiállításaink specialista bírói sokáig ebből a kapcsolatrendszerből kerültek ki. Igazán büszke vagyok rá, hogy a fajta meghatározó szakembereit sikerült elhívni Magyarországra. Sokat tanulhattunk tőlük és megtisztelő, hogy eljöttek hozzánk. Csak néhány név : Janice Pritchard (Charway), Peter Hart (Kupros), Richard Edwards, (Lasgarn) Jim Nolan (Veyatie), Éva Rautala (Wetten), Jef Verrees ( Of Lucifers Delight ), Éva Mjelde ( Surprisings ), Hannele Jokisilta ( Palabras ) , Anu Honkapirtti ( Mallorns)….

1995 óta bírálom a fajtát, s azon kevesek egyike vagyok Európában, aki Show és FieldTrial bíró is. Ezt azért tartom kiemelten fontosnak, mert csak úgy láthatjuk és érthetjük teljes egészében a fajtát, ha mind a küllemi, mind a munka képességeivel tisztában vagyunk!Sajnos a mai gyakorlat mást mutat. A legtöbben ma vagy csak a Show-val, vagy csak a küllemmel foglalkoznak. A legrosszabb, és leghátráltatóbb, mikor nem is tisztelik egymást kellő mértékben! Kevesen látják és értik teljes egészében a fajtát, ami nem viszi előre a tenyésztést. Sokkal többünknek kellene másképp látni, és másképp értékelni a helyzetet.

Sokan ma már nem is tudják mit jelent az a tenyésztési cél, az a használati kutya, amit DualPurpose Labradorként nevezünk. Pedig ha van valami, akkor ez az igazán fontos ÉRTÉKMÉRŐJE a jó Labradornak.

Jó lenne divatot teremteni ennek a nemes célnak: a DualPurpose Labradoroknak!

Bíróvá válásomat nagyban segítette, hogy állattenyésztő agrármérnöknek tanultam. Így az anatómiát, mozgástant, az állatbírálatot már az egyetemen elsajátítottam. Választhattam volna az életem fő vezérfonalaként a bírói karriert, s így egész életemet csak a kutyázás töltötte volna ki. Tartottam azonban az úttól, amely a labradorok és a tenyésztés iránti elhivatottságomat megélhetésem függvényévé teszi.

Így azonban, a munkámra és megélhetésemre kellett koncentrálni s ennek okán a tenyésztés olykor háttérbe szorult. A Kiállítások világa sokáig tetszett, de megcsömörlöttem tőle éppen az ebből élő, és ezen nyerészkedni vágyó emberek miatt. Tavaly elhatároztam, hogy új lendületet adok a tenyésztői munkámnak, s ennek keretében több, mint 10 év után befejezem végre bemutatkozó írásomat, amit most olvas a kedves érdeklődő!

Megújítom a honlapomat is, s régi vágyamat is teljesítem: azt, hogy egy Blog formájában megosszam gondolataimat azokkal, akiket a fajta és a körülötte levő világ érdekelhet! Szívesen veszem, ha valaki az értelmes párbeszéd keretein belül, reagálni kíván és ír nekem.

Videó

Élet a Midnight Sun kennelben! Nézze meg videónkat!
Értékelés:
(9 szavazat)
Megjelent: 9556 alkalommal